Fenyves-hegy
Bejárt útvonal: Verőce - Magyarkút - Bika-rét - Szendehely - Rockenbauer Pál-kopjafa - Katalinpuszta - Fenyves-hegy - Fehér-hegy - Verőce
Megtett táv: 21 km, szintemelkedés 300 m
Erre a túrára korai indulás lett betervezve, lévén nem volt ismert a kihirdetés pillanatában, milyen útviszonyok várhatóak, és kik lesznek a konkrét jelentkezők. Bizonyos esetekben ez megalapozott, bizonyos esetekben csak "felesleges óvatosság", de nem lehet mindent mindig előre tudni. 6:45-kor indultunk a Népligetből, 7:50-kor Verőcéről, 4 fős összlétszámmal.
Magyarkút volt az első betervezett pihenő, azon belül is a "Kocsma a Pipáshoz" nevezetű hely, melyet a korábbi Nagy-Kő-hegyi túra kezdőpontjának választottam, így már ismerős volt. Elvileg 9-kor volt a nyitás, mi 8:45-kor már nyitva találtuk, mivel a kicsit korábban érkezett, főleg nyugdíjasokból álló kéktúrázó csoport hozzá akart férni a pecséthez. Ki-ki igényétől függően némi kávét vagy épp forraltbort fogyasztott, kb. fél óra elteltével továbbindultunk.
A sínek melletti csattogós saras úton való haladás folytatódott, azzal a különbséggel, hogy itt már nem volt sín, helyette a sármennyiség némiképp felerősödött, a traktorok által szétcincált útnak köszönhetően. A nagy csattogásban valahogy lecsattogtunk a jelzésről, és egy halastó mellett haladva egy párhuzamos úton megérkeztünk Szendehely végéhez, ott pedig egy nem túl bonyolult korrigáció által (mivel a kápolna látszott), visszakanyarodtunk az eredetileg kitervelt kék sáv jelzésre. A Katalinpuszta feletti hajtűkanyarban elértük a 2-es utat, térképen egy kis ösvény volt jelezve pont a kék becsatlakozásával szemben, a valóságban ez baromira nem látszott létező dolognak, így egy rövid szakaszon az út mellett gyalogoltunk, majd egy éles balra visszakanyarodással tértünk be a Gyadai-réti tanösvény elejénél található pihenőhelyhez.
A pihenő után folytattuk a piros sávon, fel a Rockenbauer-kopjafához, utána Katalinpuszta alsó végénél ismét kereszteztük a 2-es utat. A piros sáv egy ideig a Verőcére tartó műúton vezetett, utána balra fel a Fenyves-hegynek. Az ösvény lovaglóút volt egyben, a lovak patái által gondosan porhanyósra volt felrotakapálva. Ami igen süppedős tud lenni szárazon is, de most saras idő volt, annyira meg nem volt hideg, hogy megfagyhasson. Ennek következtében sokat mentünk az ösvény mellett annak járhatatlansága nyomán. Szerencsére azért akadt feljebb néhány normálisan járható szakasz is. A körülményekhez képest egyébként meghökkentően gyorsan haladtunk.
Elértük az álltólagos piros háromszöget, de FIGYELEM! Az az ösvény létezik, bár a háromszög nincs felfestve. Fentről jó volt a kilátás a Dunakanyarra, arra nem volt panasz. A 2A (M2-nek csúfolt) utat is láttuk Váccal együtt, a Naszályt már nem annyira a növényzettől. Ellenben ez egy bazi nagy kullancstelep, néhány bokorról még így decemberben is giganto-kullancsok egész hadserege potyog. Azt viszont nem tudtuk (mert a térképen nagy-ravaszul nem volt ám jelölve), hogy ez után a kilátópont után vagy 200 m-el a piros sáv mellett van egy pihenőhely, ami ugyanazt a panorámát adja kevesebb zavaró bokorral, kullancs nélkül, és még padok is voltak. :D
Összességében kiváló túra volt, kellemes 4 fokos hőmérséklettel, ami nem volt annyira veszélyes. Igen hamar, 14:05-kor már Verőcén voltun. Jövőre mindenképp lesz ez a túra is, persze a Nagy-Kő-heggyel összevonva.
2009.12.13
Mária-völgy - Nagy-szénás
Bejárt útvonal: Nagykovácsi - Fehér út - Mária-völgy - Zajnát - Szerdahelyi-vágás - Fehér út - Kutya-hegy - Nagy-szénás - Nagykovácsi
Megtett táv: 18 km, szintemelkedés 640 m
Reggel némi hószállingózás volt már a városban, ez folytatódott a túrán is, ennek folyományaként a Fehérnek nevezett út, amin haladtunk, azzá is vált, igaz nem vastagon. Gyanútlanul lőttem a havasodó tájról néhány fényképet, mit sem sejtve arról, hogy a gép kikapcsolása után 1 km-el arrébb már nem akar többé működni. Legalábbis ettől a ponttól kezdve nam fogadta el többé a 2GB-os kártyám, olvashatatlan lett, még otthoni formázás után sem akarta kezelni. Bár ez már egy másik téma.
A régi határkőnél szépen balra letértünk a Mária-völgybe, ezen áthaladva a Perbál előtti kapunál jobbra kanyarodtunk vissza a sárga sávra, melyet valahogy sikerült hamar elvéteni, annak köszönhetően, hogy a térképen baromi sok út nincs rajta, ami a valóságban igen (és ez igaz lehet még fordítva is). Mivel nem tetszett az út iránya sem, jobbra fölmásztunk egy hegytetőre, mivel ha nem vagyunk jó úton, legalább lássunk ki, nagy baj nem lehet. Mivel a hóesés korántsem volt annyira durva, hogy rombolja a látási viszonyokat, hamar sikerült belőni, hogy a Zajnáton vagyunk, és látszik is a helyes út, így miután mind az 5-en megérkeztünk nyugati irányból a hegycsúcsra, észak-keleti irányban le is ereszkedtünk a sárgára.
Jobboldalon volt egy sárga háromszöggel jelölt kilátópont, itt némi kajaszünet, és fényképezés erejéig tartózkodtunk. Továbbindultunk a Nagy-Szénásra, hamar fel is értünk, a körpanoráma megcsodálása után pedig leereszkedtünk vissza Nagykovácsiba.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése