2009. december 22., kedd

Túrabeszámoló 2009.12.19-20

2009.12.19
Nagykovácsi - Csergezán II.
Bejárt útvonal: Nagykovácsi - Anna-vadászlak - Tarnai-pihenő - Nagy-kopasz (Csergezán kilátó) - Nagykovácsi
Megtett táv: 15 km, szintemelkedés 350 m

Bár az október 17.-én tartott túrán már találkoztunk hóval, ez volt az első igazi télies hangulatú túra február óta. A hó nem volt vastag, így nem lassított be minket, viszont csúszós volt. 7-en indultunk el Nagykovácsiból (+2 kutya). A távolban bajlós sötét felhőzet közeledett, jelezve hogy nemsokára hóesés lesz, bár a hazaút során ért csak a városba.

Az Anna-vadászlaknál már haloványan kezdett jegesedni a narancslé a 1,5 literes palackban, ami nem is csoda, mivel vastagon mínusz volt, de hogy a dolgok jó oldalát nézzük, az üdítő jéggel az igazi. :D A Tarnai-pihenőnél ízelítőt kaptunk a jeges szélből, nem volt egyszerű a fényképek készítése, de nagy-nhezen sikerült azért megoldani. Sokat nem is álltunk itt, felmentünk a Csergezán-kilátóhoz. A kilátó szépen meg volt fagyva, a szél kicsit összehordta hóval. Odafenn aztán tényleg kemény hóvihar tombolt, lőttem néhány képet, és lejöttem. A kilátó aljában némi pihenő után megindultunk lefele.

13:40-kor már megérkeztünk Nagykovácsiba, ami nem jött rosszul, mert így pont elkerültük a város teljes beállását a hó miatt, igaz így is kb. dupla menetidőt sikerült összeszedni.



2009.12.20
Holdvilág-árok - Kő-hegy
Bejárt útvonal: Pomáz - Csikóváraljai th. - Holdvilág-árok - Lajosforrás - Vasas-szakadék - Kő-hegy - Pomáz
Megtett táv: 16 km, szintemelkedés 500 m

A túra előtti este és éjszaka igen rendes hómennyiség zúdult a városra, reggel még egyáltalán nem volt eltakarítva sok helyen, ahogy a mi utcánkban sem, sőt mi több, kupacok lettek a szél miatt, így a 20-25 centis alap vastagság helyenként duplázódott. Sem az autó beindítása, sem a hóakadály eltávolítása nem volt egyszerű, bár sikerült megoldani, igaz 20 perces késés lett belőle. Ekkorra már 2 főre esett vissza a létszámunk 1 rosszullét és 1 hótól való beijedés nyomán. Ha késéssel is, de elindultam.

Már előző este módosítottam az eredeti útvonalat, nem tartottam reálisnak, hogy Dömörkapuig járható lesz reggelre az út, így Pomázon kezdtük a túrát. A módosított útvonal amúgy kiválóan funkcionált. Kisebb tökölődés volt a parkolással, mert a virágbótosék' baromira tiltakoztak az ellen, hogy velük szemben hagyjuk az autót, mert a kuncsaftjaik így meg úgy, meg fizetnek a helyekért, ámbár se tábla, se egy nyomorult sámli nem szolgált ezen foglalás egyértelmű jelzésére. Így néhány utcával arrébb, de még bőven jó helyen álltunk meg.

Minden kezdet nehéz, és ez igaz volt erre a túrára is, a porhavat felkapta a szél, a -10 alatti hőmérsékletben nem volt épp kellemes, de a nap nagyon szépen sütött szinte végig. A zöld kereszt a valóságban nem akart megjelenni, de szerencsére a térképen nagyjából korrektül leolvasható volt a Pomáz - Csikóváralja közti szakasz megoldása. A nagy szél közben abbamaradt.

A Holdvilág-árok egész jól járható volt, jobban, mintha saras lenne, a nagyjából 10 centis hóréteg nem lassított be nagyon, annak ellenére hogy sok helyen magunk tapostuk ki az ösvényeket. Az árok végében lévő 2 barlang megtekintése után a létrán felmászva folytattuk utunkat a Karolina-árok keresztezésével Lajosforrás fele. 12:15-kor elértük Lajosforrást, az ide vezető út már szépen le volt takarítva ekkor. A hideg miatt itt sem álltunk sokat.

A Vasas-szakadék felé vettünk az irányt, majd fel a Kő-hegyi menedékházba. Az alternatív útvonalban ez volt a legjobb ötlet, a kolbászleves nagyon jó volt, meg ránk fért egy kis melegedés. Direkt jeges teát hoztam erre a túrára, mert a nagy fagyban eléri az igazi jeges tea mivoltát. És ugye így az igazi. :D Végére viszont már túlzottan jégkásás lett, az utolsó fél deci belefagyott a palack aljába, azzal hazáig már nem tudtam mit kezdeni.

A Petőfi-pihenőnél megtekintettük a panorámát, a faggyal dacolva lőttem néhány fotót itt is, az ujjaim nagyon le akartak fagyni, így nem vihettem túlzásba (ennek ellenére 100 kép került az albumba). Végül visszatértünk Pomázra.

2009. december 16., szerda

Dupla szezonzáró

Nemcsak 19-én, szombaton, hanem 20-án, vasárnap is lesz egy túra, bővebb információ:

Túrabeszámoló 2009.12.12-13

2009.12.12
Fenyves-hegy
Bejárt útvonal: Verőce - Magyarkút - Bika-rét - Szendehely - Rockenbauer Pál-kopjafa - Katalinpuszta - Fenyves-hegy - Fehér-hegy - Verőce
Megtett táv: 21 km, szintemelkedés 300 m

Erre a túrára korai indulás lett betervezve, lévén nem volt ismert a kihirdetés pillanatában, milyen útviszonyok várhatóak, és kik lesznek a konkrét jelentkezők. Bizonyos esetekben ez megalapozott, bizonyos esetekben csak "felesleges óvatosság", de nem lehet mindent mindig előre tudni. 6:45-kor indultunk a Népligetből, 7:50-kor Verőcéről, 4 fős összlétszámmal.

Magyarkút volt az első betervezett pihenő, azon belül is a "Kocsma a Pipáshoz" nevezetű hely, melyet a korábbi Nagy-Kő-hegyi túra kezdőpontjának választottam, így már ismerős volt. Elvileg 9-kor volt a nyitás, mi 8:45-kor már nyitva találtuk, mivel a kicsit korábban érkezett, főleg nyugdíjasokból álló kéktúrázó csoport hozzá akart férni a pecséthez. Ki-ki igényétől függően némi kávét vagy épp forraltbort fogyasztott, kb. fél óra elteltével továbbindultunk.

A sínek melletti csattogós saras úton való haladás folytatódott, azzal a különbséggel, hogy itt már nem volt sín, helyette a sármennyiség némiképp felerősödött, a traktorok által szétcincált útnak köszönhetően. A nagy csattogásban valahogy lecsattogtunk a jelzésről, és egy halastó mellett haladva egy párhuzamos úton megérkeztünk Szendehely végéhez, ott pedig egy nem túl bonyolult korrigáció által (mivel a kápolna látszott), visszakanyarodtunk az eredetileg kitervelt kék sáv jelzésre. A Katalinpuszta feletti hajtűkanyarban elértük a 2-es utat, térképen egy kis ösvény volt jelezve pont a kék becsatlakozásával szemben, a valóságban ez baromira nem látszott létező dolognak, így egy rövid szakaszon az út mellett gyalogoltunk, majd egy éles balra visszakanyarodással tértünk be a Gyadai-réti tanösvény elejénél található pihenőhelyhez.

A pihenő után folytattuk a piros sávon, fel a Rockenbauer-kopjafához, utána Katalinpuszta alsó végénél ismét kereszteztük a 2-es utat. A piros sáv egy ideig a Verőcére tartó műúton vezetett, utána balra fel a Fenyves-hegynek. Az ösvény lovaglóút volt egyben, a lovak patái által gondosan porhanyósra volt felrotakapálva. Ami igen süppedős tud lenni szárazon is, de most saras idő volt, annyira meg nem volt hideg, hogy megfagyhasson. Ennek következtében sokat mentünk az ösvény mellett annak járhatatlansága nyomán. Szerencsére azért akadt feljebb néhány normálisan járható szakasz is. A körülményekhez képest egyébként meghökkentően gyorsan haladtunk.

Elértük az álltólagos piros háromszöget, de FIGYELEM! Az az ösvény létezik, bár a háromszög nincs felfestve. Fentről jó volt a kilátás a Dunakanyarra, arra nem volt panasz. A 2A (M2-nek csúfolt) utat is láttuk Váccal együtt, a Naszályt már nem annyira a növényzettől. Ellenben ez egy bazi nagy kullancstelep, néhány bokorról még így decemberben is giganto-kullancsok egész hadserege potyog. Azt viszont nem tudtuk (mert a térképen nagy-ravaszul nem volt ám jelölve), hogy ez után a kilátópont után vagy 200 m-el a piros sáv mellett van egy pihenőhely, ami ugyanazt a panorámát adja kevesebb zavaró bokorral, kullancs nélkül, és még padok is voltak. :D

Összességében kiváló túra volt, kellemes 4 fokos hőmérséklettel, ami nem volt annyira veszélyes. Igen hamar, 14:05-kor már Verőcén voltun. Jövőre mindenképp lesz ez a túra is, persze a Nagy-Kő-heggyel összevonva.



2009.12.13
Mária-völgy - Nagy-szénás
Bejárt útvonal: Nagykovácsi - Fehér út - Mária-völgy - Zajnát - Szerdahelyi-vágás - Fehér út - Kutya-hegy - Nagy-szénás - Nagykovácsi
Megtett táv: 18 km, szintemelkedés 640 m

Reggel némi hószállingózás volt már a városban, ez folytatódott a túrán is, ennek folyományaként a Fehérnek nevezett út, amin haladtunk, azzá is vált, igaz nem vastagon. Gyanútlanul lőttem a havasodó tájról néhány fényképet, mit sem sejtve arról, hogy a gép kikapcsolása után 1 km-el arrébb már nem akar többé működni. Legalábbis ettől a ponttól kezdve nam fogadta el többé a 2GB-os kártyám, olvashatatlan lett, még otthoni formázás után sem akarta kezelni. Bár ez már egy másik téma.

A régi határkőnél szépen balra letértünk a Mária-völgybe, ezen áthaladva a Perbál előtti kapunál jobbra kanyarodtunk vissza a sárga sávra, melyet valahogy sikerült hamar elvéteni, annak köszönhetően, hogy a térképen baromi sok út nincs rajta, ami a valóságban igen (és ez igaz lehet még fordítva is). Mivel nem tetszett az út iránya sem, jobbra fölmásztunk egy hegytetőre, mivel ha nem vagyunk jó úton, legalább lássunk ki, nagy baj nem lehet. Mivel a hóesés korántsem volt annyira durva, hogy rombolja a látási viszonyokat, hamar sikerült belőni, hogy a Zajnáton vagyunk, és látszik is a helyes út, így miután mind az 5-en megérkeztünk nyugati irányból a hegycsúcsra, észak-keleti irányban le is ereszkedtünk a sárgára.

Jobboldalon volt egy sárga háromszöggel jelölt kilátópont, itt némi kajaszünet, és fényképezés erejéig tartózkodtunk. Továbbindultunk a Nagy-Szénásra, hamar fel is értünk, a körpanoráma megcsodálása után pedig leereszkedtünk vissza Nagykovácsiba.

2009. december 15., kedd

A 2010/I. negyedév gyalogtúráinak előzetes ütemterve elérhető...

...a Gyalog és Kerékpártúra Klub fórumán.

Persze a hétvégi túrabeszámolókról nem feledkeztem el, az majd holnap.

2009. december 8., kedd

Megtámadták a setafika.hu -t

A mai napon valami aljadék görény beletörölt a setafika.hu adatbázisába, ennek folyományaként először a kihirdetett túrák tűntek el, majd bejelentkezni sem lehetett, s ez az állapot még most is tart. Elég sok túraszervezőt és túrázót igen hátrányosan érint ez a mocskos kis akció, remélhetőleg minél hamarabb sikerül felszámolni a következményeket. Hátrányosan érint engem is, mert én is hirdetem ott a túráimat. Aki ilyen aljadék barmolásban leli örömét, annak ennél nagyobb öröme sose legyen az életben. Nem beszélve arról a majomemberről, aki az én képtáramat nyírta ki nemrég, bár lehet hogy a kettő egy és ugyanaz a kockanyomorék, ki tudja.

2009.12.09 14:00 - Az Admin hathatós közbenjárása nyomán a rend némileg visszaállt, de egy csomó felhasználó, valamint az összes aktuális túra törlődött. A túraprogramok visszaállítása a részemről megtörtént, nálunk emiatt fennakadás nem várható.

2009. december 7., hétfő

Túrabeszámoló 2009.12.05

2009.12.05
Kis-Hárs-hegy - János-hegy
Bejárt útvonal: Hűvösvölgy, Nagyrét - Kis-Hárs-hegy - Kaán-kilátó - János-hegy - Anna-rét - Tündér-szikla - Ferenc-halom - Nagyrét
Megtett táv: 13 km, szintemelkedés 470 m

A nem túl kedvező előrejelzések ellenére - visszamondások (már aki szólt egyáltalán, hogy nem jön), és plusz jelentkezések után - 10-en jöttünk össze erre a túrára. A túra kezdőpontjának megválasztása tudatos volt, egyrészt a Hűvösvölgyi villamos-végállomásnál normálisan parkolni nem lehet, másrészt az túl könnyedén elérhető (ami nem lenne nagy baj, de valahogy óhajtottam azt elkerülni, hogy 20 feletti létszámban legyünk, mert arra még nem vagyok felkészülve). Így lett ez a "bonyolultabb" kezdőpont kiválasztva, szerintem jól bevált az ötlet.

A túra 3 kilátót is tartalmazott, de sajnos 400 m-es magasság felett végig köd volt, így csak az első kilátóról, a Kis-Hárs-hegyen lévőről tudtunk érdemben körbenézni. A Kaán-kilátó (értelmeszerűen később a János-hegyi is) már teljesen ködben volt, azért a legtöbben felmentünk ez utóbbi 2-re is.

De a ködöt annyira nem is bántuk, hiszen eső nem volt egy csepp sem, tehát azért valamelyest szerencsésen alakult az időjárás. A János-hegyre 12:00-kor érkeztünk, itt egy hosszabb pihenőt tartva indultunk tovább az Anna-réten át le a Tündér-sziklához. (Sokszor elmentem már felette a műúton, de eddig mindig elmaradt a közelebbi megtekintése, most ez pótlásra került.) Itt már 400 m alatt voltunk ismét, így lehetett látni a sziklákat rendesen.

A túra utolsó szakasza részben jelzetlen, de jól kijárt úton vezetett Ferenc-halmon át a Kis-Hárs-hegy alatti elágazásig, onnan a már reggel bejárt úton ereszkedtünk vissza a Nagyrétig.

2009. december 1., kedd

Túrabeszámoló 2009.11.28-29

2009.11.28
Pilisszentkereszt-Dobogókő
Bejárt útvonal: Pilisszentkereszt - Klastromkert - Mária-pad - Ördöglyuk - Zsivány-sziklák - Dobogókő (- Thirring-sziklák - Dobogókő) - Kopasz-hegy - Szent-kút - Pilisszentkereszt
Megtett táv: 16+2 km, szintemelkedés 460+120 m

A tudomány reggeli állása szerint 7 jelentkező volt, de a Népligetnél, majd Pilisszentkereszten kiegészültünk 1-1 újabb résztvevővel, 9-en vágtunk neki a túrának. Először a Klastromkert felé vettük az irányt, rövid nézelődést, fényképezést követően tovább indultunk a Mária-pad felé. Az út nem volt veszélyesen saras, szépen haladtunk. Az Ördöglyuk megtekintése után a sárga kereszten jobbra szándékoztunk letérni a zöld sávról. Egy olyan elágazásba értünk, ami gyanús volt nekem, biztos ami biztos kicsit előrébb mentem, arra már csak a zöld volt, így sikerült belőni. Nem volt egy bonyolult helyzet, szépen elmentünk jobbra, vagy 500 m-re volt is egy szép sárga kereszt. Kezdő túrázóknak nem kifejezetten kedvező az itteni jelzések sűrűsége... (Néha engem is összezavar, egyes helyeken olyan szinten gáz, hogy jobb is lett volna, ha a térképre nem húzzák be a jelzést.)

A térképen jelölt "szép kilátás" a sárga kereszttel egy darabon párhuzamos kék körön ordas hazugság, még lomb nélküli fákkal sem lehetett kilátni (2005-ös térképem van, merem remélni, hogy ez a hülyeség a 2009-esben már nincs benne), de ezért kárpótoltak a Zsivány-sziklák, amit kellőképpen körüljártunk 30 percben. Miután minden szegletét megnéztük e helynek, tovább a sárga kereszten mentünk Dobogókő fele. Ott viszont elkezdett kicsit esni az eső (erre nem számítottam annyira, hogy őszinte legyek), 1 fő emiatt itt befejezte a túrát a büfé melletti pihenő, majd panoráma-megtekintés után. Ami viszont egész istenes volt a felhőben-ködben úszó Börzsönnyel, ámde szépen látható Dunakanyarral.

A hosszabbításra, mely a sárga kör jelzést (Thirring-szikák) foglalta magában, úgy 2 km hosszban, és 120-as szinttel, nagy érdeklődés mutatkozott, a szemerkélő eső ellenére 7-en tettük meg a kört, ezt egy percig sem bántuk. Óriási sziklatornyok alatt/fölött/mellett vezetett az út. (Aki Dobogókőn jár, ideje engedi, és nem fél az erős emelkedőktől/lejtőktől, annak mindenképp érdemes rászánni kb. 1-1,5 órát.) Részben ennek a helynek is köszönhető, hogy rekord mennyiségű fényképet lőttem. Persze ezt a rekordot másnap meg is döntöttem.... :D

Visszatérve Dobogókőre meg is indultunk a hegyről lefelé. Mivel terelve volt a jelzés, 1 km-el megnőtt itt is a túra hossza (és a Zsivány-sziklák közti csatangolással ki is jött tehát a 16). Itt már volt néhány saras szakasz. Viszont láthattunk a Kevélyek-Hosszú-hegy-Pilis vonulatot, amit a Zsivány sziklák előtti állítólagos kilátópontról nem sikerült. Viszont mivel a nap már lefelé ment, nagyon szép színekben. Az eső Dobogókő után el is állt, a Kopasz-hegy mellett már a nap is kisütött. A Pilisszentkereszti Szent-kútnál tartottunk egy utolsó pihenőt, majd sötétedésre, egész pontosan 16:00-ra visszaértünk a kiindulópontra.


2009.11.29
Gánt - Baracháza-bg. - Bauxitbánya
Bejárt útvonal: Gánt - Gém-tisztás - Gém-hegy - Baracháza-barlang - Német János-völgy - egy 262 m magas domb - Bauxitbánya - Földtani tanösvény és a bánya egyéb részei - Kitelepítési és Bauixitbányászati emlékhely - Gánt
Megtett táv: 15+4 km, szintemelkedés 350+x m

4-en indultunk el Gántról ezen az igen ködös-párás reggelen, a kiindulási ponton már nagyjából eloszlott a köd. Elég szépen, ütemesen haladva jutottunk egész a Baracháza-barlangig. Szerencsére ez sem a szokványos "10 m-es lyuk a sziklában" típusú barlang, tényleg érdemes bemenni, elég kacskaringós, néhol erősen leszűkülő ürege van. Pólóra vetkőzni meg érdemes volt, mert odabenn igen párás, meleg idő van. A felszerelés nélkül bejárható szakasz végén egy függőleges kürtő megy fel, a tetején egy fa van keresztbedobva, oda már bizony kötél szükséges, így kihagytuk.

Folytattuk utunkat, az ebédszünetet egy 262 m tengerszint feletti magasságú dombon tartottuk a felhagyott bauxitbánya előtt. Majd bejártuk a bauxitbánya tanösvényes részét. Nagyon szép "vörös sivatag"-szerű a hely, kicsit a Mars bolygó felszínére emlékeztet. A visszaút során a bánya másik felét is megnéztük (a múzeum sajnos zárva volt, így kimaradt), majd a Gánt fölötti gerincen a Kitelepítési és Bauxitbányászati emlékhely érintésével tértünk vissza a kiindulópontra. November vége ellenére nagyon szép, napos idő volt, kár lett volna kihagyni, pláne ezt a rendkívül érdekes terepet. Az előző napi fotóalbum-rekord itt meg is dőlt, a 197 db kép az sza5678.extra.hu -n megtekinthető.