Túra élménybeszámolók 2009.10.31-11.15 (4 túra)

2009.10.31, szombat
Királyháza - Csóványos
Bejárt útvonal: Királyháza - Magosfa - Csóványos - Manó-kő - Jelesfa - Tűzköves-forrás - Királyháza
Megtett táv: 18 km, szintemelkedés 750 m

Fagyos reggel volt, ez meglátszott a kocsi ablakain is, jó 5 percig vakarásztam a ráfagyott jégpáncélt, mire sikerült olyan szinten kivitelezni, hogy indulásra alkalmas legyen. Ez egyébként meglepett, ilyet még nem tapasztaltam október végén. A másik 2 jelentkező összeszedésével összesen 3-an indultunk neki Királyházának.

Királyháza a Börzsöny közepén helyezkedik el kb., csak a Diósjenő - Kemence erdészeti úton lehet bejutni. Kisvasút volt a völgyben valamikor réges-régen teherszállítási célzattal, ennek már csak a halovány maradványai lelhetőek fel, leginkább a hídfők, esetleg elvétve 1-2 talpfa. De most már nincs, és tömegközlekedés sem (ez soha nem is volt), ide csak autóval és kerékpárral lehet bejutni. Meg persze gyalog, de Diósjenőről bejönni már önmaga felér egy kisebb túrával. Viszont rengeteg turistaút ágazik el innen, túra kezdő és végpontnak tehát több, mint kiváló.

Megérkeztünk Királyházára, ahol összefutottunk Oldbike-al. Egy darabig 4-en együtt haladtunk, a Bacsina-völgyig, ott ő másfelé indult, a József-emlékmű felé keresett egy átvágást. Mi haladtunk tovább a Nagy-Oros-bércre. A legkeményebb emelkedő az út ezen részén volt, de nem kellett sok idő a leküzdéséhez. Befagyott pocsolyák, és zúzmarás részek is voltak az éjjeli fagy nyomán. A Tátráig sajnos nem láttunk el, arrafelé elég párás volt a levegő, de a kilátás így sem volt rossz.

Felértünk a Magosfára, itt pihentünk egy kicsit a kőhalmon, majd a Rózsa-forrás érintésével megérkeztünk a Csóványosra délre. Ez a Börzsöny legmagasabb pontja, egy vasbeton geotoronnyal megtámogatva, a panoráma odaföntről első osztályú. A fák itt már javarészt ledobták a levelüket, csak néhány foltban maradt meg a lombozat, vöröses árnyalatban. A csúcson ismét összefutottunk Oldbike-al, lefelé együtt mentünk, az ő javaslata nyomán belevettünk 1-2 érdekességet a túrába, mivel időben elég jól álltunk, ez simán belefért.

Megtekintettük a Manó-követ, mely kb. 1 m átmérőjű, de van kb. 15 m magas. Színével beleolvad a környező fatörzsek által alkotott tónusba, az ösvényről semmi nem látszik belőle, én is mentem már el mellette korábban. A Pogányvári-nyergen át visszatértünk az eredeti útvonalunkra, a Dobogó-bérc fölső végén lévő Jelesfáig mentünk, ahol egy rövid pihenő után balra leereszkedtünk a völgybe. Itt megtekintettük a zöld háromszöggel jelzett turistaösvény elejét. A térképpel szaggatottan van jelölve, ímmel-ámmal jelezve van a valóságban is, de az út bajos járhatósága miatt csak tervezett jelzésként szerepel. Mivel ez is a 6 Királyháza - Csóványos ösvény egyike, és 4-et már bejártunk, a köv. Királyháza - Csóványos túra erre vezet majd fel, kb. jövő június fele.

A Tűzköves-forrás érintésével visszatértünk Királyházára, a túra végpontjára, majd elindultunk hazafelé.

2009.11.07, szombat
Királyrét - Csóványos
Bejárt útvonal: Királyrét – Bajdázó – Égés-bérc - Csóványos – Szabó-kövek - Nagy-Hideg-hegy – Magas-Tax - K+ - Királyrét
Megtett táv: 21 km, szintemelkedés 840 m

Nem akartam nagyon késő novemberre tolni ezt a túrát a korai sötétedés miatt (óraátállítás monnyon' le, nyári időt egész évre), így is bajos lett volna a szokásos 9:00-s kezdéssel, becsúsztunk volna a sötétedésbe minden különösebb lassulás nélkül. Emiatt kezdődött ez a túra 1 órával korábban, ez a döntés helyes is volt. 8-an indultunk neki ennek a túrának, bár a jelentkezőlista eleinte vastagabb volt.

Az előző héttel ellentétben most nem volt annyira hideg, de befigyelt némi köd. 1,5 km után egy rosszullét is befigyelt, így 7-en maradtunk. A köd egyre sűrűbb lett, míg felértünk az Újpest-forráshoz vezető leágazáshoz. Ebben a szószban sikerült benézni a jelet, rossz ösvényen indultam meg, mivel ez hamar el is fogyott, visszaügyeskedtünk az elágazásig. (Így lett az összes bejárt táv 21 km.) Megtaláltam a helyes utat, bár csak 3-an mentünk le a forráshoz végül, a többiek megvártak az elágazásban, majd onnan tovább felfelé folytattuk utunkat. Egy érdekes fánál megálltunk, itt csoportkép is készült. A köd nem akart feloszlani, az Égés-bércről nem láttunk semmit, a Csóványos előtti gerincről sem.

A Csóványoson sem volt jobb a helyzet, viszont a torony tetejére érve feltámadt a szél, úgy tűnt elfújja a ködöt, de ez nem teljesen sikerült. A torony felső síkjától 10-20 m magasságban ért véget a köd, néha előbukkant a nap, láttuk az eget, de mikor elállt a szél, a köd visszazárult. Ez ismétlődött néhányszor, de végül úgy döntöttük, nem várjuk ki a végét, és továbbmentünk a Nagy-Hideg-hegyre. Nem a legrövidebb úton, hanem a piros háromszögön, a Szabó-köveken át.

A Nagy-Hideg-hegyen beültünk a turistaházba, itt tartottunk egy hosszabb pihenőt étkezéssel egybekötve, majd elindultunk a hegyről lefelé. A Magas-Taxról lefelé elkezdett oszlani a köd. Lassan, de biztosan elkezdett sötétedni, sajnos ez rombolta a képeim minőségét rendesen, pedig lett volna még fotótéma rendesen. A kék kereszt műúttal párhuzamos folytatását nem sikerült meglelni. Később láthatóvá vált, hogy jobboldalt megy benn az erdőben, de addigra már egyszerűbb volt a műúton maradni. 15:55-re értünk le Királyrétre. (16:30-kor már sötét volt.) 

2009.11.14, szombat
Hirsch-orom
Bejárt útvonal: Pilisszentlélek – Pálos-kolostor – Hoffmann-vadászház – Pilismarót – Szénégető-rét - Pásztor-kút - Csehhalál – Pálos-kolostor – P. szt. lélek
Megtett táv: 21 km, szintemelkedés 600 m

Napos, kissé párás idő fogadott minket Pilisszentléleken, a túra kezdőpontján. Egy kávé erejéig betértünk a Svejkbe, innen a műúton indultunk el 8-an a Pálos kolostorrom felé, majd tovább a Hofmann-vadászházhoz. Innen a zöld kereszte kanyarodtunk fel, a Szakó-nyereg alatti dózerútig mentünk, mely rávezetett minket a zöld sávra. Itt egy rövid ideig ködben haladtunk. A köd eloszlott, helyette kissé borult idő lett, szerencsére csapadék nélkül.

Pilismaróton a templom megtekintése után a piros sávon folytattuk utunkat felfelé, már amennyire sikerült. A Szénégető-rétig minden rendben volt. Itt pihenőt tartottunk, majd haladtunk tovább. A műútról balra tért le a jelzés, ez stimmelt, de ez volt az utolsó jel, amit láttunk. Jött a hegymenet, a fák nagyon szépen meg voltak ritkítva, nagyon gondosan, figyelve arra, hogy egy olyan fa se maradjon, amin jelzés van. Két helyen találtunk lekapart jelzést, de azokból sokat nem tudtunk meg.

Keleti irányban sikerült lekavarni, így igyekeztünk korrigálni. A műútig visszaereszkedni nem lett volna ésszerű, mert elkezdett sötétedni. Térkép alapján valahol a Csehhalál nevű részen jártunk, ahol sikerült visszakapaszkodni az eredeti útvonalra, de mivel ez a Hirsch-orom után 1,5 km-el sikerült, és egyre sötétedett, nem volt értelme az eredeti úticélhoz visszakanyarodni.

Szerencsére a Hirsch-orom panorámája helyett kárpótlásul megkaptuk a Csehhalál panorámáját (Dobogókő felé szépen el lehetett látni.) 16:20-ra leértünk, ekkor már majdnem teljesen sötét volt. Kb. +1 km lehetett az eltévedés miatt, szerencsére ez időbeli csúszást nem jelentett.

2009.11.15, vasárnap
Gánt - Géza-pihenő (Árpád helyett, azt valahogy benéztem)
Bejárt útvonal: Gánt - Öreg-tölgyek - Gánti-barlang - Kápolnapuszta - Vörösmarty-forrás - Antal-árok - Géza-pihenő - Juh-völgy (- sdsds) - Réti-dűlő - Gánt
Megtett táv: 17+1 km, szintemelkedés 350+50 m

Erre a túrára 5-en jöttünk össze. Egész nap nagyon szép idő volt, optimális hőmérséklet szinte végig napsütéssel. Gántról az Öreg-tölgyek fele indultunk a kéken, majd a Gánti-barlanghoz érkeztünk. A barlang megtekintése után folytattuk utunkat Kápolnapuszta fele. Az út nyíl egyenesen vezetett igen enyhe emelkedéssel. Pontosabban a 2 db út egymás mellett 20m-re. Kápolnapusztából a temető maradt meg, és 1 db igen romos állapotú ház. A Vörösmarty-forrásnál tartottunk egy pihenőt.

Visszatértünk a kék sávra, az Antal-árok és egy vadászház érintésével jutottunk a Géza-pihenőhöz. Innen szép volt a kilátás, de egy későbbi helyről még szebb volt. Ebédszünet után a Juh-völgyön át leértünk a kék sáv és kék kereszt elágazásához. Fakultatív hosszabbításként felmásztunk a Redl-emlékműhöz a gerincre. Az emlékművet nem leltük, de a panoráma első osztályú volt, ezért a +1 km és +50 m szint simán megérte.

Gántra a Réti-dűlőn át értünk vissza. A sárga jezésen haladtunk a Pap-völgy alatti elágazásig (a Pap-völgybe volt egy túrám még okt. 11-én, így ismerős volt a terep), itt a kék sávra ráfordulva tértünk vissza a túra kiindulási és egyben végpontjára.